Tanulás kutyával - állítólag beválik

Amerikában egyre nő az érdeklődés egy újfajta gyermekpedagógiai kísérlet iránt. A gátlásokat oldandó, mind több oktatási intézményben kutyákat vetnek be a gyerekek nevelésébe.

A tengerentúlon is egyre több oktatási intézményben ismerik fel, hogy a gyerektársadalom egyre kegyetlenebb. Egyre nehezebb azoknak a beilleszkedése, nevelése,

akik bármilyen hátrányos tulajdonsággal rendelkeznek. Ez amúgy világjelenség, és oda vezet, hogy sok gyerek már ebben a zsenge korban egész életét meghatározó módon gátlásossá válik. Van-e ez ellen valamilyen gyógyszer? Nos, hát erről megoszlanak a vélemények, de egyre több helyen kísérleteznek egy olyan megoldással, amely mellesleg nálunk sem ismeretlen, csak egyelőre még szinte sehol sem alkalmazzák. Be veer. Dog reading. Ez a felirat olvasható mind több amerikai iskolában. Micsoda? A kutyák olvasnának? Nem. Nekik olvasnak fel. Itt van például a nyolc éves ír szetter, aki a Ross névre hallgat. Ő az egyik sztárja az iskolának, pedig csak ül és neki mesélnek. Mit tesz a kutya? Okosan hallgat. De kinek jó ez? A gyerekeknek. Legalábbis így vélik sokan Amerikában. Persze nem akármilyen kutya lehet hivatásos hallgató. Jelenleg már 850 kutyabrigád működik Amerikában. A gazdiknak szépen meg kell mosdatniuk a kiválasztott kutyákat és fertőtleníteni is kell a szőrzetüket, nehogy a simogatás során esetleg a gyerekek megfertőződjenek. Lélektani teszten is átesnek az ebek. Figyelik a személyiségüket, kiszűrik az agresszív és a türelmetlen kutyákat. Csakis a figyelmes és engedelmes ebek számíthatnak tartós sikerre. A gyerekek ugyanis szigorú kritikusok. De miért jó nekik, hogyha kutya van a teremben? Mert egymás előtt szégyellik azt, hogy nem tudnak rendesen olvasni. Egy tíz éves kislány például összetévesztette Új-Zélandot Új-Mexikóval. Gyerektársai hangosan kinevették volna, ám az érzékeny lelkű eb csak mélán hallgatott. És ekkor lép közbe a tanító néni. El tudnád mondani a kutyának, hogy hol is van Új-Mexikó és Új-Zéland? Szépen lassan kiderül, hogy az egyik Észak-Amerikában van, a másik pedig Óceániában. A sikeres magyarázat után a kislány jutalmat is kap, megsimogathatja a hűségesen hallgató ebet. Szívesebben olvastok fel a kutyának, mint egymásnak? Tették fel a kérdést a kíváncsi pedagógusok. Hát persze! Hangzott az egységes válasz. A kutyák kedvesebbek és figyelmesebbek. De honnan tudjátok hogy figyelnek egyáltalán? Még csak nem is vakkantanak. De mozgatják a fülüket vagy a farkukat. Mesélték a gyerekek, akik meg vannak győződve arról, hogy a kutyák valahogyan a lelkük mélyén sejtik, hogyha valaki valami nagyon nagy csacsiságot olvas, vagy mond éppen. Egy halálosan fegyelmezett eb például egyszer csak fogta magát, dühösen ugatni kezdett, majd kirohant a teremből. Senki sem értette, hogy mi baja van. Végül megkérdezték a neki mesélő tízéves kislányt. Mit is mondott neki? Hát Franciaországról volt szó. És a francia tanárnőről, aki nemrég érkezett onnan. Autóval jött Párizsból. Ezt magyaráztam éppen a kutyának, aki erre fejét vesztve kirohant a teremből. Lengyel Miklós